A szegény ember
Volt egyszer, azt mondja, egy szegény ember. Jól van, nincs pénze. Fogja a fejszéjét, járja a falut, hogy fát aprítson. Elmegy.
A falu szélén, éppúgy, mint Gilvánfán, van egy kereszt. Odamegy hozzá:
- Adjon Isten jó napot, János! – mondja a keresztnek.
- Légy egészséges, János! – felel rá magában.
- Nem adnád ide ezt a két krajcárt, hogy egy kis dohányt vegyek magamnak?
- Na, vigyed, János! – mondja.
Jól van. Zsebre tette, ment a boltba, vett magának dohányt. Fát is aprított, pénzt is kapott. Megy visszafelé, megy haza.
- No, János, légy egészséges, mert pénzt adtál. Vissza is hoztam a két krajcárodat.
Visszatette a kereszthez. Letette.
Jól van. Megint elfogyott a dohánya. Két nap múlva megint megy a faluba a feleségével. Odamegy a kereszthez:
- Na, adjon Isten jó napot, János! Pénzt kellene kölcsön adnod. Megint elfogyott a dohányom.
Megy a boltba, megint vesz dohányt, járja a falut, fát aprít, adnak neki pénzt, két krajcárt az asszonyok és az emberek. Megint visszaviszi a pénzt.
Istenem, amikor harmadszor megy, sehogy se talál munkát a faluban, hogy fát aprítson, pedig már elvette a pénzt a keresztről. Megy a boltba, hogy dohányt vegyen és hogy visszafelé megadja a két krajcárt, mert adós. Hát, nem tudja visszaadni.
Most mit csináljon? Honnan adja vissza, Istenem? Mind ezen töri a fejét. Hisz adósa Jánosnak, nem igaz? Megy a kereszthez és mondja neki:
- Jaj, Jánosom! A jó Isten adjon neked szerencsét! Nem találtam semmiféle munkát, nem tudom visszaadni a pénzed. Mi lesz velem? Majd legközelebb, ha megyek, megadom.
Istenem, ahogy ellépett onnan, oldalra billent a kereszt és az oldala tele volt sárga arannyal.
- Na, most pakold meg a tarisznyádat! – mondja magának.
Megtöltötte a tarisznyát pénzzel. Megtöltötte, majd hazament és meggazdagodott. Gazdagon élt otthon.
Két krajcárért nektek is adjon ennyi pénzt a jó Isten!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése